~Új diák...

Heey mindenki! tudom, hogy nagyon soká jött ez a rész, és emiatt el is veszítettem 2 feliratkozót, de annyi minden elennem volt. Apukám kórházba került, nemrég engedték ki, segítenem kell neki, aztán itt a félév zárás, fel kell hoznom a jegyeimet... Na de nem is húzom tovább az időt, have fun! ;)
U.I.: hagyjatok nyomot magatok után ;) 

~Ella~

Végre tavasz van. Egyre melegebb az idő, több a napsütés. Ilyenkor a legjobban a szabadtéri varázslóórák. Sokkal kellemesebb a levegő is mint télen. Most legalább nem fagyunk meg egy helyben. Ja igen. Suliba járok Angellel és a srácokkal, ahogyan azt elterveztük. Ez alatt a 2 hónap alatt nagyon jól össze barátkoztam a 4 farkassal is, így nem jelentenek gondot a mindennapok. Ugyan is velük élünk egy házban. Sikerült teljesen megváltoztatniuk a véleményemet a szőrös fajtájukról. De persze hozzátették, hogy nem minden fajtájuk béli ilyen, mint ők. Aahton, Calum, Michael és Luke. Teljesen olyanok, mint a bátyámék, csak más fajhoz tartoznak.S ami fura , hogy Ash tényleg úgy viselkedik sokszor velem, mintha a húga lennék. Túlzottan óv mindentől. Minden lépésemre oda figyel. Eszméletlen, hogy megkedveltem a srácokat ez alatt a 2 hónap alatt. Szinte mind egy nagy család lettünk. Bár Luke és Angel nem beszélnek, mióta visszajöttünk ide, a Londonban történtek miatt....Akár csak én az ottaniakkal. Persze próbáltak elérni, minden lehetséges módon, de valahogy nem is vagyok rájuk kíváncsi. Sem Zaynre , sem Niallre! Nem akarom a magyarázkodásukat hallgatni, sem azt a bátyámtól, hogy menjek vissza, mert hiányzom neki. Nem! nem akarok vissza menni. Nagyon jól el vagyok itt magamnak, az új barátaimmal. Itt viszonylag nyugalom van , s nem kell Niall és Zayn örökös civakodását hallgatnom. Egyikőjükre sem vagyok kíváncsi. Már csak ha meghallom a nevüket, az kikészít. Annyira jól érzem magam itt a nővéremmel és a srácokkal, hogy elfeledtetnek velem, minden Londonban történt dolgot. Á! A legjobbat majdnem elfelejtettem. Emlékeztek még Samre? A szöszi vérfarkas cimbimre? Ő is a mi sulinkba jár így sok időt töltök vele is. Elképesztő, hogy mennyi új dolgot tanultam az erőmről. Külön óráink is vannak a nővéremmel a sárkánytűz erőnk miatt. Itt tanuljuk meg, hogyan tudjuk kontrollálni, s egyesíteni is azt. A legnagyobb meglepetés viszont az volt, hogy megtudtuk, el kell érnünk egy bizonyos teljes fokú varázsló szintet, s a különleges erőnknek köszönhetően szárnyaink lesznek, amiket majd akkor használhatunk amikor akarunk, s ha kedvünk tartja el is rejthetjük. De persze addig, még rengeteg tanulni való van és nem csak úgy kapjuk a szárnyakat sem. Ki kell érdemelni, s különböző próbatételeken kell majd végig mennünk. Előre félek, hogy mi lesz. Nem bukhatok el. Hisz akkor elveszítem az erőmet, s csak egy sima halandó leszek. Jó tudom, pár hónapja még azt kívántam bár normális ember lennék, s ne keveredtem volna bele mindebbe a mágikus világba, de Calumnek és a többieknek sikerült olyannyira megszerettetniük velem ezt az egészet, hogy nem bírnám ki ha elveszíteném az erőmet. Enélkül egy senkinek érezném magam. Egy értéktelen bábunak. E miatt vagyok valaki. Szinte már hiányzott egy kicsit ez a sulis hangulat. És itt legalább vannak barátaim.Az ajtó hirtelen kicsapódott felriasztva engem eddigi nyugodt állapotomból. Calum búrája terült elém-
-Mi kéne?-néztem rá, összezárva füzetemet
-Te tanultál?!-játszotta az ijedtet .- Úristen! Strébeeeeeeer!!!!-rohant ki csajosan sikítva
Fejemet megrázva keltem fel az ágyról, majd utána mentem g megnézzem mit művel, mert a hangját az tisztán hallottam csak nem tudtam képet párosítani hozzá. Körbeszaladt az emeleten kirángatva mindenkit a szobájából, s azt kiabálta " Vigyázat!! Ella stréber! Ez fertőző!!!" Én csak egy nagy mosollyal az arcomon figyeltem az eseményt , akár csak a többiek. Nővéremet kivéve, aki erejét használva elnémította a lányokat megszégyenítő hangon sikítozó fiút, majd visszatért a szobájába. Calum megtorpant majd szemei nagyra nyíltak és ijedten fogdosta a torkát, hogy nincs hangja. Igen néha kicsit nyers a humora a nővéremnek, de sebaj. Itt vagyok én, hogy enyhítsek rajta. Lassan lépdeltem Calumelé, majd vállaira helyezve kezem értem el, hogy rám figyeljen.
-Befejezted?-kérdeztem mosolyogva
Kiskutya szemekkel bólogatott hevesen.
-Jó kis kutyus.-paskoltam meg fejét , majd csettintettem egyet , s nővérem varázslata hatástalan lett
Calum nagy levegőt vett, majd tesztelte hangját. Szorosan ölelt magához felemelve engem.
-Kösziiiii.-hálálkodott
-Jól van , csak tegyél le.-nevettem
Elengedett, majd vállamnál átkarolva mentünk le a többiekhez a nappaliba. Ami meglepett, hogy Luke is itt volt, vagy is csak addig míg Angel le nem jött. Nem örülök, hogy ilyen a viszonyuk, ráadásul Angel nem tehet róla, hogy megtörtént, az aminek nem lett volna szabad. Rossz nézni, hogy ennyire rossz a kapcsolatuk pedig szeretik egymást. Valamit tennem kell.S amint ezt kigondoltam fel is pattantam, s egyenesen Luke szobájába tartottam. Mivel én tudom az egész történetet talán kimagyarázom és meg tudom menteni a nővérem. Nem mintha ki kéne magyarázni ebből, mert nem tehet róla. Kopogtam Luke ajtaján, majd miután meghallottam halk dörmögését, hogy gyere, lassan lenyomva a kilincset átléptem a küszöböt, s leültem mellé az ágyra. Szólásra nyitottam ajkaim,de megelőzött.
-Tudom miről akarsz beszélni de bele se kezdj! Nem vagyok kíváncsi rá! - vágta rá mielőtt megszólalhattam volna
Milyen aranyos, még nem is mondtam semmit, de már rám förmed.
-Luke nézd, Angel nem tehet róla. Egyikőjük sem tehet róla. -próbáltam győzködni. - Csak beszélj vele felnőttek módjára és hozzátok rendbe a kapcsolatotokat.-biztatom
-Ezt pont te mondod?! Aki inkább elmenekült,minthogy megbeszélje a barátjával a dolgot?! Micsoda kis áll szent vagy. Vizet prédikálsz miközben bort iszol! Te sem vagy különb nálunk egy percig sem!-kiabált velem
Oké az én türelmem is véges és most fogyott el!
-Ez övön aluli volt! Csak segíteni akartam.-mondtam majd kiviharzottam
Becsaptam magam után szobája ajtaját, majd gyors tempóban hagytam el a házat nem törődve a többiekkel. A temető az a hely, ahol én mindig megnyugszom. Nem tudom miért, de mindig ez volt számomra az, ami másnak egy szép kilátás, vagy a naplemente a tengerparton.... tudom furcsa, de egyrészt már hiányzott anya, másrészt itt nincs senki, így egyedül lehetek,

Az a legrosszabb, hogy igaza volt Lukenak, csak magamnak sem akartam bevallani. Bár nem teljesen! Mert mi nem vagyunk, nem voltunk én sem is leszünk együtt Zaynnel, szóval nekünk nincs miről beszélnünk, ők pedig szeretik egymást . Még a vak is látja! Elég csak rájuk nézni. Persze nem most ,hanem pár hónappal ezelőtt, mikor megjelentek Londonban. És Zayn meg én....köztünk nincs semmi. nem is kéne zavarjon ez az egész, ami történt közte és Angel között, még sem tudom elengedni a fülem mellett, s nem foglalkozni vele, Ez idegesít a legjobban! Látni sem akarom Zaynt! Nem bírnék a szemébe nézni ezek után. De úgy néz ki nem is kell. Teljesen új életet kezdtem , új barátokkal , és egyre jobban tetszik. Nem áll szándékomban visszamenni Londonba, s ezen semmi sem változtathat. Bár vannak vitáink a srácokkal, mint például most Lukekkal, ami igazságtalan volt részéről, mert én csak jót akartam, s ő pedig egyből letámadott. Reccsenő zaj térített magamhoz, minek folytán hátra fordultam. Egy farkassal néztem farkas szemet, és szó szerint. Egy pillanatra megijedtem, de jobban megnézve felismertem. Calum. Fejével hozzám dörgölőzött, majd leült mellém, s újra emberi alakot öltött. Nem is értem miért jött farkasként.
-Miért jöttél?-kérdeztem elengedve
-Aggódtam-mondta halkan, majd eltűrt egy hajtincset fülem mögé .- Jól vagy?-kérdezte szemembe elmerülve
Aprót bólintottam, majd elfordítottam fejem, s újra édesanyám sírkövére meredtem. Calum nem faggatott tovább csak sóhajtott egyet , majd átkarolt magához húzva.

Reggelt mint a mérgezett egerek úgy rohangáltunk fel alá a házban kapkodva, mert sikeresen elaludt az egész bagázs. Igen , megint suli. Lukekkal nem beszéltem azóta és nem is nagyon vagyok kíváncsi rá jelen pillanatban.
-Ella.-állított meg a nappaliban az emlegetett szamár
-Ne most!-kerültem ki, s rohantam az emeletre a táskámért
Épp csengőkor estünk be a terembe mind. Vagy is Angel és én külön, mert magánóránk volt az igazgatóval. Szeretem ezeket az órákat, mindig érdekesek és sokszor viccesek is, mikor balul sül el egy-egy varázslat. Viszont a második óránk már közös volt az osztállyal beleértve a srácokat is. A szünetet élveztük az udvaron mind, mikor az igazgató felénk jött, s közölte , hogy fáradjunk az irodájába. Azonban belépve az ajtón a vér is megfagyott bennem. Lábaim földbe gyökereztek. Lélegzetem elakadt. Szívem ki akart törni bordáim közül, s nem tudtam eldönteni, hogy nevessek-e vagy sírjak. Mit keres itt Niall?!

~El kell engednem...

Sziasztok! Kissé szomorú vagyok, mert nem kapok visszajelzést, s ez így olyan, mintha magamnak írnám. Kérlek,ha szeretnétek folytatást hagyjatok nyomot magatok után..
Puszi: ~Ella

~Ella~

Bármennyire is dúlt bennem a harag Zayn iránt, nem hagyhattam , hogy baja essen. S mivel Angel annyira le volt döbbenve, hogy mozdulni sem bírt, nekem kellett közbe lépnem. Erőmet használva sikeresen leállítottam Lukeot, s Zaynhez indultam, hogy felsegítsem. Hirtelen a földre kerültem, s Luke vicsorított rám. Próbált megharapni, s mivel jóval erősebb volt nálam , majdnem sikerült is neki, de szerencsére hamarabb reagáltam rá varázserőmmel, s sikeresen lelöktem magamról. Zayn segíteni akart felkelni a földről, de nem hagytam neki. Nem akarom, hogy hozzám érjen! Luke újra támadni akart, de egy erőmezőt alakítottam ki köré, ami nem engedte tovább. Próbálkozott folyamatosan kitörni onnan, s minden egyes támadásánál egyre jobban gyengültem, de nem engedhettem el, míg le nem nyugszik.Még baja esik valakinek a végén. Közelebb lépdeltem hozzá,s bár lábaim már remegtem akkor sem hagytam abba a varázslatot. Ahogy közeledtem az erőmező úgy zsugorodott Luke körül, s egyre kisebb tere volt mozogni , míg végül megmozdulni sem tudott, s vissza változott. Ebben a pillanatban szűnt meg körülötte a mező, s egyszerre hullottunk térdre egymással szembe. Zayn segíteni akart felkelni, de nem kértem segítségéből. 

-Hagyj!-rivalltam rá , s könnyek szöktek szemembe ismét 

Luke erőt vett magán, s derekamat átölelve segített fel a földről. 

-Ne haragudj Ella, elvesztettem a fejem.-kért bocsánatot 

Szemei megbánást s tömérdek fájdalmat tükrözött. De nem tudtam rá haragudni. Hisz tudtam, hogy nem akarta, csak elveszítette a fejét, s valahol az én hibám, hisz én provokáltam ki ezt, azzal, hogy megtámadtam. 

-Semmi baj, valahol én is hibás vagyok.-motyogtam, majd elengedtem 

Nővérem felé fordultam, ki végre megmozdult, s hozzánk futott. Gondolom nem sokszor volt még ilyen harcban része, sem veszélyes helyzetekben , ezért sokkolhatták a történtek. 

-Mikor indulunk Holmes Chapelbe?-kérdeztem 

Zavartan dadogta el a választ, s miután én megkaptam azt haza indultam. Nem foglalkoztam Zaynnel, s azzal sem , hogy mind próbált szóra bírni és megállás nélkül csak járt a szája, amivel már az agyamra ment! Nem bírja felfogni, hogy nem vagyok rá kíváncsi ?! Nem érdekel a története! Nem érdekel, hogy miért feküdt le a testvéremmel! Nem érdekel már semmi, ami vele kapcsolatos! Látni sem akarom! Csak az idegesít ebben az egészben, hogy ez nekem fáj! Nem értem miért?! Nem akarom ezt! Nem akarom, hogy ezentúl bármi közöm is legyen hozzá, kötelék ide vagy oda! Igen fontos volt számomra eddig, s magam sem tudom megmagyarázni, hogy mit éreztem iránta, de ezek tudtán, mindez már a múlté! Gondolataim világából erősen ölelő karja zökkentett ki. Mire feleszméltem már házunk előtt voltunk, s Zayn karjaival ölelt át hátulról, hogy ne mehessek tovább.

-Kérlek hallgass meg! -motyogta hajamba 

-Ne érj hozzám!-kiáltottam rá, s megpróbáltam kiszabadulni karjai közül

Hasztalanul, mert nem szándékozott elengedni, én pedig még ezek ellenére sem vagyok képes bántani őt. Szemeim könnybe lábadtak, s nem küzdöttem tovább, hátha enged szorításán, s majd akkor szabadulok meg tőle. 

-Zayn! Eressz el!-kiáltottam rá dühösen bár hangom megremegett 

Hitelen előttünk termett Niall, s Harry is, mire Zayn azonnal elengedett. 

-Mi folyik itt?!-kérdezte dühösen Niall 

Nem voltam kíváncsi az ő drámájára sem így nem törődve egyikükkel sem, felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót. Nem sírtam , pedig torkom szakadtából képes lettem volna üvölteni, még is erősebbnek tartottam magam ennél, s inkább bőröndömet előszedve kezdtem pakolni bele, ugyan is holnap indulunk Angellel.

~Harry~

Mikor meghallottam húgom kiáltását habozás nélkül rohantam ki. Mint kiderült Zayn volt a hang okozója. Amint meglátott elengedte Ellát. Nem értem, mi folyik itt.... Ella nem törődve velünk berohant a házba. Niall is itt volt már mellettem. Persze, hisz ő is aggódik Elláért.
-Mi a franc volt ez Malik?! -kérdezte idegesen Niall
-Semmi!-vágta rá majd beindult a házba de elkaptam a karját
-Mit műveltél a húgommal?!-kérdeztem én is türtőztetve magamat
-Az ég világon semmit! És most már hagyjatok!-rántotta ki karját, majd bement
Követtük be a házba mi is, majd én a húgom után indultam. Gondoltam , hogy a szobájában lesz, így hát oda mentem. Tippem jó volt, csak az döbbentett meg , ami éppen csinált. PAKOLT! Minek?!
-Mit csinálsz?-kérdeztem
-Minek tűnik?!-kérdezte cinikusan
Kezét megfogva állítottam le ezt a folyamatot.
-Miért pakolsz?-kérdeztem
-Megyek Holmes Chapelbe, és ne próbálkozz megakadályozni, mert nem fog sikerülni! Eldöntöttem, hogy megyek és egyikőtöknek sincs beleszólási joga!-válaszolta idegesen , majd kezét kiszabadítva folytatta azt, amit abba hagyott
-Igen is van beleszólási jogom, mert a húgom vagy!-szálltam vitába
-Igen, de felnőtt nő vagyok , és nem parancsolhatsz többé nekem! Azt csinálok, amit akarok, és el fogok menni Angellel, ha tetszik, ha nem!-hadarta el
Igaza volt bizonyos dolgokban, de akkor sem mehet el csak így! Féltem...De tudom, hogy képtelen vagyok megakadályozni, hisz makacs, mint az öszvér. Persze ez családi vonás...
-Nem akarlak elveszíteni téged is.-remegett meg hangom
Szavaim hallatán megállt, majd felém fordult. Szemei megtörtséget tükröztek. Tudtam, hogy ez hatással lesz rá.
-Nem veszítesz el, csak máshol leszek.-ölelt át
Szorosan zártam ölelésembe. Rég voltunk már így. Ilyen békességben, ilyen testvéri szeretetben, s ez már nagyon hiányzott, ahogy neki is. Még ha nem is vallja be, tudom, hogy így van. Erősnek mutatja magát, de rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül, s tudom, hogy ezek mind megtörték őt. Szüksége van szeretetre, törődésre és biztonságra. Amit itt mind meg is kap, csak ő ezt nem látja be. Mostanában nagyon eltávolodott tőlünk, s ez nem csak az ő hibája. Ha most ellenkezek vele, akkor csak még jobban össze veszünk, s haraggal válunk el. Ezt nem szeretném .El kell engednem... Bízom benne, hogy képes megvédeni magát, s nem keveredik bajba. Hisz ott lesz vele Angel, a nővére. Együtt ők a legerősebb varázslók a világon. Tudom, hogy képes megvédeni magát. De remélem erre nem lesz szüksége.
-Mikor indultok?-szólaltam fel halkan
Meglepetten húzódott el, majd apró mosoly húzódott arcára. Olyan aranyos ilyenkor. Rég láttam már mosolyogni.  Szeretném őt mindig ilyennek látni.
-Ezek szerint elengedsz?-mosolygott még jobban
Aprót bólintottam, s vissza tartottam sóhajomat. Nehéz szívvel, de el kell engednem. Boldogan ölelt magához, majd megkért, hogy segítsek neki pakolni. Eleget tettem kérésének. Legalább addig is vele vagyok. Jó kedve volt, és ez engem is felvidított. De ez csak addig tartott míg be nem jött Niall. Mostanában elég puskaporos a levegő köztük, csak nem értem miért. vagy is de, de akkor sem túl világos nekem ez az egész. Niall túl féltékeny Ellát meg nem érdekli, s ez nincs így jól. Amint megjelent a szöszi, húgom mosolya megszűnt. Ohh apám, ezek olyanok, mint a rossz házasok!
-Beszélhetnénk?-kérdezte halkan a szöszi
-Nincs miről beszélnünk Niall!-pakolt tovább Ella
-Én azt hiszem magatokra hagylak.-indultam ki a szobából , azonban húgom megállított
-Nem Harry! Nem kell elmenned, inkább segíts tovább.-mondta, s visszahúzott
Nagyot sóhajtottam, majd tovább hajtogattam ruháit.
-Még is elmész?-kérdezte Niall remegő hangon
-Igen.-válaszolta szárazon Ella
-És nem tudlak meggyőzni sehogy sem, hogy maradj?-kérdezte reménykedve a szőkeség
-Én is próbálkoztam már.-szóltam közbe, majd észhez kaptam.- Bocsi.-motyogtam
Nincs közöm a kettőjük ügyéhez így nem akarok beleszólni sem.
-Értem-sóhajtott Niall .- De egyet ne felejts el sohasem , kérlek. Mindig szeretni foglak, akármi is történik.-mondta majd kiment
Húgom, szavai hallatán megdermedt, s láttam, amint könnyei ellepik szemét, majd egy szempillantás alatt ugyan úgy el s tűnik ez az érzelmesség belőle. Nagyon furcsa. Máskor már rég Niall nyakába ugrott volna, s egymást nyalnák-falnák, de most...szinte elengedte a füle mellett Niall szavait. Pedig szereti....tudtommal...

~Zayn~

Niallnek mindig bele kell avatkozni! Elegem van már belőle, hogy folyton utánunk járkál és azt lesi mikor mit csinálunk. Ennyire nem bízik a barátnőjében?! Na szép! Ezért is fogja elveszíteni. Ki fog csúszni a kezei közül, és egy igazi balfék lesz, mert hagyni fogja. Nem veszi észre magát. Meg sem érdemli Ellát. Ő egy csodás lány, aki jobbat érdemel ennél. És most nem magamra célzok. Én sem vagyok méltó rá, hogy szeressen, Vagy megbántom, vagy halálra ijesztem. Ez a két opció váltakozik folyamatosan. Mikor már sikerült elérnem, hogy ne féljen tőle, bumm! Megbántottam. És még is, érzem, hogy mellettem sokkal boldogabb és szabadabb lenne, mint Niall mellett! Azonban vissza tartani én sem tudom. Hisz' mind ismerjük. Makacs. Pont mint a bátyja. Ha a fejébe vesz valamit, arról nem lehet lebeszélni, s ha Harrynek és Niallnek sem ment, akkor nekem sem fog. Meg sem próbálom már. Pedig már majdnem sikerül elérnem, hogy maradjon, de jött az a szőke liba és mindent, de mindent elrontott! Nyamvadt boszorkány! 

~Angel~

Csend! Ez az egyetlen ami, most uralkodik felettünk. Luke hozzám sem szól, mióta megtudta mi történt. S nem értem miért. Az is értelmetlen számomra, hogy megtámadta Zaynt. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért tette mindezt, s miért nem hajlandó hozzám szólni. 

-Miért támadtad meg Zaynt?-kérdeztem halkan , de elment füle mellettem a kérdésem .- Luke.-szóltam kicsit hangosabban 

Hirtelen a falnak szorított. Kezei erősen tartották csuklómat mozdulatlanná téve engem. Alig pár centiméter választott el minket, s nem tudtam másra figyelni, mint az izzó vörös szempárra. 

Sosem láttam még ilyennek, s ez megrémisztett. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Mi lesz, ha megint elveszti a fejét. Képtelen lennék ártani neki. nem, hogy még harcolni vele. Még most sem vagyok képes ellenkezni vele. Szemei megbabonáznak. szívem hevesen dübörög bordáim között, mintha ki akarna törni onnan. 

-Luke.-suttogtam halkan 

Hangom hallatán magához tért, s hátrébb lépett egyet fejét lehajtva. Csuklómat elengedte.

-Ne haragudj.-motyogta 

Azonban kerülte tekintetem. Egyik kezemmel karjánál fogva húztam közelebb magamhoz, másikkal pedig felém fordítottam arcát, rábírva, hogy a szemembe nézzen. ismét kéken csillogtak íriszei, azonban a szépsége mellett megtörtség és fájdalom is megbújt szemeiben. Nem értem miért.... Hisz nem bántott, ezért nem érezheti rosszul magát...Akkor más oka lehet. De mi? 

-Mi a baj?-simítottam végig borostáján 

-Semmi. Mindegy.-húzta el fejét.- Megyek pakolni.-sietett fel az emeletre 

Szóval nem akarja elmondani. Hát jó. Nem tehetek semmit ellene. nem fogom kényszeríteni, hogy mondja el, s ha majd egyszer úgy gondolja akkor úgy is megosztja velem, mi nyomja a lelkét. De abban igaza van, hogy ideje pakolni...

~Ella~

Szeretek a sötétben sétálni. Szeretem, hogy nem tudom, mi van előttem, hogy a hideg csípi az arcbőröm, hogy engem sem lát senki. Itt egymagam lehetek. Nem vágyom társaságra, csak is egy kis magányra. 2 éve még féltem volna egyedül kint sétálni az erdőben , de mostanra minden megváltozott. Erősebb lettem fizikailag, s most már meg tudom védeni magam. Egyre kevesebb dolog van mi megrémiszt. S egyre több mi vonz. hajt a kíváncsiság, hogy mi minden lakozik még bennem, az erőmben. Ezért is megyek vissza Angellel. Hogy megtudjam mi is pontosan az a sárkánytűz, s mivel jár ez. Azonban ez az utazás is sok mindenben megváltoztatja az életem. Jó ideig távol leszek a bátyámtól, a srácoktól, Nialltől....és Zayntől is. Talán jobb is így. Én magam sem tudom, hogy mit akarok. Úgy érzem, hogy percre percre csak távolodunk egymástól Niallel, s Zayn... Zayn pedig egyre közelebb kerül a szívemhez. Megőrjít, hogy nem tudom eldönteni, mit is érzek valójában, s hogy mindez csak a kötelék miatt van-e vagy sem.  Niall mindig is fontos volt számomra , talán ő a legfontosabb, de jelen pillanatban csak ellenszenvet vált ki belőlem, s ez nem tetszik. Mert szeretem....ahogy Zaynt is. Még is más a két szeretet ami bennem van. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ki felé húz jobban a szívem. de egy biztos! Egyikőjüket el kell engednem...

~Bonyodalmak

~Zayn~

Nem tudom felfogni, hogy történhetett ez!! Mi a francot művelhetett velem ez a boszorka?! Sosem tennék ilyet önszántamból, hiszen Ellát szeretem! Idegesen kapkodtam fel ruháimat, míg a boszi csak fejét fogva feküdt az ágyon.
-Zayn.-szólalt fel halkan, de nem vettem tudomást róla.- Zayn!-emelte fel hangját
-Mi van?!-kérdeztem vissza idegesen
-Meg kéne ezt beszélnünk.-halkult el
-Nincs mit ezen megbeszélni! Nem tudom,  milyen boszorkányságot használtál, de hatásos volt! Csak, hogy tudd! Önszántamból sosem lennék képes erre!  Undorodom tőled és magamtól is!.-kiabáltam vele
Elgondolkodott szavaimon, majd sebesen öltözni kezdett ő is. Amilyen gyorsan csak tudtam, leléptem! Undorító ez az egész, ami történt! Hazaérve csak felrohantam a szobámba , nem törődve egyikőjükkel sem , kik a nappaliban ültek. Magamra zártam az ajtót, s bevágódtam az ágyba.

~Angel~

Igaza van Zaynnek! Tényleg valami varázslat állhat a dolog mögött, csak, hogy nem általam! Én sem értem, hogy mi vezérelt és, hogy lehettem képes erre!! Hiszen én Lukeot ő pedig a húgomat szereti! Várjunk! AZ ijesztő gyerek az erdőből! Hisz én nem csináltam semmit, Zayn pedig vámpír! Úristen! Képes voltam egy vérszívóval összeállni?! Egyre jobb!! Mit sem törődve az ideges szemfogassal felkaptam ruháim, s vissza rohantam oda, ahol találkoztam a hátborzongató sráccal. Keresőigét használva követtem a fénycsíkot, mely útját jelezte, mi elvezetett egészen egy házig. Szó szerint berontottam a házba , s egyből bele is ütköztem. 

-Mi a francot műveltél velem?!-tértem egyből  a lényegre 

 -Neked is szia- Teát?- emelte fel bögréjét mi a kezében volt

-Ne szórakozz! Mi a francot csináltál?!-kiabáltam 

-Ááá szóval hatásos volt.-nevetett fel 

Majd arcom láttán komolyra váltott. Legalább is megpróbált. Kontroll alatt tartottam dühöm, nehogy még kinyírjam a végén! Bár most , hogy így kigondoltam nem is olyan rossz ötlet! 

-Csak egy egyszerű csábító varázslat volt. Túl nagy a csend a vérszívóknál és ideje már egy kicsi port kavarni.- ült le a kanapéra teljes nyugodtsággal 

-Hogy te mekkora szemét vagy!!-rohantam ki a házból 

Vacilláltam, hogy hová is menjek! Szólnom kell a vérszívónak, hogy nem az én hibám volt, de úgy, hogy se Ella,m se Luke ne tudja meg! Tisztáznunk kell ezt az egészet! A ház felé vettem az irányt....

~Ella~

Mikor hazaértem az erdőből Niall is itthon volt már. Hozzám sietett azonban mellkasára helyezve kezem megakadályoztam ölelését. Most nem fog megpuhítani ezzel. Tekintete fájdalommal telve csillogott, de ez most nem hatott meg.

-Ella....-motyogta halkan 

-Tudod Niall nem elmenekülni kéne egy egy probléma elől hanem szembe nézni vele.-fontam össze karjaim mellem alatt 

-De tudod, jó lenne velünk is megosztani néha a terveidet.-szállt vitába

Igaza volt....részben. De nekem is. 

-El akartam mondani, csak Angel beelőzött.-magyarázkodtam 

-Ki a franc ez a csaj, hogy ilyen könnyen elszakít tőlünk?!-kérdezte kezeit ökölbe szorítva 

Na ennek nem lesz jó vége! Szemei lassan sötétültek el. Éreztem, hogy egyre idegesebb. Hülye bevésődés!

-A nővérem! Jobban mondva a féltestvérem.-motyogtam halkan .- Közös az apánk, aki mellesleg elrabolt minket.-idéztem fel az emléket mi könnyet csalt szemeimbe 

Kezemmel gyorsan töröltem le arcomról gyengeségem jelét, s próbáltam erős maradni továbbra is. Mindenki csak döbbenten, s síri csendben nézett rám.

-De akkor sem mehetsz el vele csak így!-szállt vitába Harry is 

-Hagyjuk ezt most jó?! Nincs kedvem ehhez!-remegett meg hangom
Harry meg akart ölelni , de nem engedtem. Kikerülve őket visszavonultam a saját szobámba. Nagyon reméltem, hogy nem jönnek utánam. Nem vagyok kíváncsi most egyikőjükre sem. Magányra vágyom és ezt tartsák tiszteletben! Nem értem őket! Felnőtt nő vagyok, el tudom dönteni, hogy mi jó nekem és mi nem! Nincs joguk beleszólni döntésembe,s nem tartozom nekik elszámolással sem! Ha el akarok menni Angellel akkor el megyek.

Gyomrom korgása jelezte, hogy ideje lenne ennem is valamit. Lecammogtam a konyhába , át a nappali nem törődve a srácokkal. Elkészítettem magamnak egy szendvicset majd vissza indultam, azonban a nappaliban megtorpantam. Zayn viharzott el mellettem megijesztve engem ezzel. Majdnem elejtettem a tányért, de szerencsére jó volt a reflexem. A többiek is csak értetlenül néztek utána. Lettem kezemből a tányért s utána indultam, azonban Niall megakadályozott.
-Ella!-fogta meg kezem
-Mi az?-fordultam meg
Valójában nagyon is jól tudtam mi baja! Féltékeny, hogy Zayn után akarok menni, de jelen pillanatban egy cseppet sem érdekel, hogyan érinti őt ez. Mint már említettem szabad akaratom van és azt csinálok amit akarok! Elhúztam karom Niall kezei közül s hátat fordítva neki folytattam utamat Zayn szobája felé. Azonban ajtaja kulcsra volt zárva. Aprót kopogtam, de nem érkezett semmi válasz.
-Zayn, én vagyok az.-motyogtam halkan
Nem számítottam változásra így meglepetésként ért a zár kattanása. Zayn kinyitotta az ajtót, majd ugyan úgy visszazárta utánam. Velem szemben állt meg, s egyenesen tekintetembe mélyedt. Arca megtörtséget sugárzott, s szemei csillogtak, mintha a sírás kerülgetné. Még sosem láttam ilyennek! Valójában még sírni sem láttam őt. Látványa egy tőrszúrással ért fel szívemben. Kezemet lassan emeltem arcához végigsimítva borostáján. Karját derekamra helyezve húzott magához közelebb. Egyikünk sem szólalt meg , de nem éreztem hiányát. Ez a csend tökéletesen elmondott mindent. Én legbelül sikítozok, ő pedig zokog. De a felszín teljesen mást mutat. Azt amit szeretnénk, hogy a többiek lássanak. Nem tudom, hogy miért , de egyre közelebb érzem magam Zaynhez és egyre távolodom Nialltől. Zaynnel annyira egyszerűbb minden, ő nem fordít hátat a problémáknak, nem menekül el előlük. Szembe néz velük, s megoldja őket, ellenben Niallel. Azt hiszi attól, hogy elrohan és fut egy kört, minden helyre jön. Hát baromira nem! Azt gondolja, hogy csak mert együtt vagyunk , ő irányíthatja az életem, pedig nem! Vagy is magam sem tudom, hogy mi van köztünk egész pontosan. Észbe kapva elléptem Zayntől hátrálva egyet.Nem lenne helyes ez így , főleg míg nem tisztáztuk a dolgokat Niallel. Akár mennyire is vonzódom Zaynhez, nem lennék képes csak úgy otthagyni Niallt. Hisz' szeretem, és ő volt mindig az , aki mellettem volt, még ha nem is engedtem , ő akkor sem tántorított. Mindig támogatott. Túl sokat és túl keményen küzdöttünk már a szerelmünkét, hogy csak így eldobjuk.
-Ne haragudj.-lépett hátrébb Zayn is
-Ne kérj bocsánatot, Nem történt semmi.-húztam mosolyra ajkaim , majd helyet foglaltam az ágyán - Legalább is velem nem, de valami történhetett Angellel, hogy ilyen ideges vagy. Jól gondolom?-kérdeztem rá
Idegesen dörzsölte meg arcát, majd levetette magát mellém az ágyra. Nagyot sóhajtott, majd szólásra nyitotta száját, azonban az ajtó megakadályozta. Valaki megpróbált bejönni csak nem járt sikerrel. Mindketten odakaptuk fejünket, majd Zayn felkelt mellőlem , s kinyitotta azt. Szemei kétszeresére nyíltak vendége láttán , akár csak az enyémek. Angel?!
-Nem az én hibám volt! Nem tőlem volt a varázslat, hanem egy hátborzongató sráctól, akivel előtte találkoztam az erdőben!-kezdett egyből mentegetőzni észre sem véve engem
-Pofa be és húzz innen! Nem voltam elég világos?! -kiabált Zayn
-Hééy!-szálltam én is vitába. -Zayn ne beszélj így vele!-léptem mellé
Nővérem lefehéredett amint meglátott engem. Mi folyik itt?! Most már érdekel!
-Már megint őt véded! Ki a franc ez , hogy ennyire pártfogolod?!-kiabált velem is
Megijesztett. Szemei ében feketék voltak, s szinte szikrákat szórtak úgy forrt a dühtől.
-Ő a féltestvérem Zayn!-mondtam halkan
-Atya úristen!-sápadt el ő is fejét fogja .- Így még jobb!-nevettet fel keserűen - És te mindvégig tudtad?-fordult Angel felé
Ő csak aprót bólintott. Angel szemei könnyel teltek meg, majd elrohant! Apám, hogy itt mindenki hogy tud futni! Zayn kezét megfogva utána indultam, azonban visszahúzott.
-Nem Zayn! Te is jössz! Tudni akarom mi történt köztetek és miért viselkedtek így! -húztam magam után
Most már én is ideges vagyok! És hajt a kíváncsiság, hogy mi történhetett köztük. Sehogy sem áll össze a kép számomra. Zayn megtorpant jelezve, hogy ő nem akar jönni, de elég volt egy mérges pillantás, s megindult utánam. Jobban mondva húztam magam után kezénél fogva. A nappalin át vágva Niall ismét megállított minket , hogy még is hova megyünk....Nem kell neki mindenről tudni. Dolgunk van , csak ennyit mondtam neki, s le is ráztam. Az erdőben értem utol nővérem, ki kifulladva támaszkodott a térdén, s szőke barátja is vele volt. Luke megérezte érkezésünk így felénk fordult, s szólt Angelnek is. A lány ledermedt mikor meglátott minket.
-Ella.-motyogta halkan
-Tudni szeretném, hogy mi történt miután én hazamentem.-fontam össze karomat magam előtt
Egyikőjük sem akart válaszolni. Néma csendben álltak , mint két szerencsétlen. Hiába néztem felváltva nővéremre, s Zaynre.
-Mi történt? Le vagyok maradva.-törte meg a csendet Luke
-Ezt szeretném én is tudni!-néztem Zaynre ki továbbra sem szándékozott megszólalni
-Zayn és én.....lefeküdtünk.-mondta ki végül Angel
Szavai tőrt döftek szívembe, s lélegzetem is elakadt. Szemeim kétszeresére nyíltak. Erősen próbáltam visszatartani könnyeimet , de nem sikerült. Szabad utat törtek maguknak leszáguldva arcomon.
-Ella.-próbált megérinteni Zayn de nem engedtem
-Ne érj hozzám!-kiáltottam rá , s Luke mellé léptem
Ő is épp oly döbbents, s megsebzett volt, mint én.
-Ella én....-szólalt volna meg Angel, de szavába vágtam
-NEM ÉRDEKEL!-rivalltam rá is
Tombolt bennem a düh és a csalódottság, s már féltem, hogy kitörök. De sikerült ezt kordában tartanom. Nem úgy mint Lukenak. Egy szempillantás alatt átváltozott s nekirontott Zaynnek, kit oly hirtelen ért a támadás, hogy védekezni sem tudott. Így könnyedén a földre került.....

~Csak most kaptam vissza...(+18)

Sziasztok! Mint láthatjátok a címből vittem/vittünk bele egy kis erotikát is, ugyan is a pikáns részletekben nagy segítségemre volt az egyik barátnőm, aki egyben az egyik fő olvasóm! Köszönöm neked az olvasók nevében is, hogy segítettél :* ♥ 
U.I.: hagyjatok nyomot magatok után, mit gondoltok erről a részről, s hogy legyen-e még ilyen rész, vagy egyeseket zavar.... Kérlek tudassátok velem 
Puszi: Ella ♥

~Angel~

2 napja tartózkodom Londoban  Lukeal, de még nem tudtam rávenni magam, hogy elmenjek Ellához. Tudom a pontos címet, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Félek reakciójától, s mi van , ha nem akar tudni rólam? Ha utál? Ha csak feleslegesen felforgatom az életét? Ezt nem akarom. 

-Na jó, gyere!-húzott fel az ágyról Luke 

-Még is hová?-ijedtem meg 

-Ellához, vagy hogy hívják a csajt.-mutogatott össze vissza 

-Ne Luke, még nem állok készen.-próbáltam húzni az időt 

-Angel, eljöttél ide Londonba csak azért, hogy találkozzatok. Szerintem készen állsz. -helyezte kezét arcomra 

Érintésétől kirázott a hideg.Arcom bizseregni kezdett keze helyén. Kék íriszei igézően hatottak rám. Nem tudtam ellenkezni. Hagytam, hogy maga után húzva elinduljunk a húgomék háza felé. Még most sem fogtam fel igazán, hogy van egy húgom. Úr isten! Mindig is szerettem volna egy testvért, hisz eddig olyan egyedül voltam, de most, hogy tudom, van egy , félek. Megrémiszt a tudat, hogy nem vagyok egyedül többé, s ezt a srácok is éreztetik velem. Főleg Luke. Talán jobban kedvelem mint kellene...Ez nem jó. Nem tudhatja meg! Nem szeretném tönkretenni a barátságunkat. Mert tudom, sosem viszonozná érzéseimet, s így jobb, ha inkább csendben maradok. Lassan baktattunk az utcán. Csend honolt mindenhol, még köztünk is. Hagyta, hogy gondolataimba merüljek. Mikor megérkeztünk, a lábaim földbe gyökereztek az ajtó előtt. Nem bírtam mozdulni sem, nem hogy kopogjak. Pechemre vagy nem , de megtette helyettem Luke. Azonban 4 ismeretlen srác nyitott ajtót szemfogaikat kivillantva. Luke keze automatikusan ökölbe szorult. Ez a vérükben van. ha vámpír van a közelben az ellenszenvet vált ki belőlük, s agressziót. Könnyen elvesztik a fejüket. Na igen , ezért van külön órarendje a suliba is a vérszívóknak. Nappal alszanak míg mi tanulunk , s éjjel vannak óráik. Ez így a tökéletes. Én sem rajongok túlzottan értük. Azonban a viszály elkerülése érdekében kénytelen voltam felszólalni. 

-Sziasztok, Angel vagyok és....E-Ellát keresem.-dadogtam idegesen 

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet!-szólalt fel egy szőke hajú 

Eléggé hasonlított Lukera. Kék szem, szőke haj...fura.
-Miért?- kérdeztem
-Eléggé megviselték a történtek.-mondta egy göndör srác
-Értem.-válaszoltam
-Srácok, lehet, hő a kiskapu.-mondta egy fekete hajú srác
-Nem hiszem!-vágta rá a szőke idegesen
-Egy próbát megér.-motyogta egy barna hajú
A szőke nagyot sóhajtott, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
-Gyere be, de a kutyád hagyd kint.-mondta a fekete hajú
Lukera néztem , aki ugyan olyan gyűlölettel teli tekintettel meredt rájuk. Arcon pusziltam, majd a fülébe súgtam, hogy minden rendben lesz, menjen nyugodtan vissza a szállodába. Nem akart itt hagyni egy csapat vámpírral és bevallom én sem repestem az örömtől, de nem volt más választás. Találkoznom kell a húgommal. Szerencsére ezt Luke is megértette így itt hagyott, de lelkemre kötötte, hogy hívjam folyamatosan. Felvezettek a lépcsőn egy szoba felé, majd beengedtek. Ott volt a szőke srác az ágy szélénél ülve, s fogta a lány kezét. Rám sem nézett, s tudomást sem vett ittlétemről. Milyen aranyos... Ellla azonban felkapta fejét érkezésemre. Szemei kétszeresére nőttek. Megdöbbenve nézett rám, s egy szó sem jött ki torkán.
-Szia.-köszöntem neki halkan
-Angel,-motyogta
A szőke srác meglepetten nézett a lányra, s egy szempillantás alatt itt termett az összes vérszívó körülöttünk. Nem értem mire fel...

~Niall~

Nagyon nem tetszik nekem ez a csaj. Azt sem tudom, hogy ki ő. Oké, hogy együtt voltak, mikor elrabolták Ellát, de egyáltalán mit keresett ott ez a csaj? És minek kereste fel Ellát. Eléggé maga alatt van így is szegény, nem hiányzik ide még ez a csaj is. Ami viszont a legjobban fel idegesített az az, hogy ő képes volt szóra bírni a barátnőmet. Vagy is....nem tudom, hogy most pontosan mi is van köztünk, de ez jelenleg lényegtelen. Fel alá járkáltam idegesen a nappaliban míg le nem ültettek a srácok. 

-Nyugodj már meg, nem lesz baja.-mondta  Harry 

-Hogy tudnék megnyugodni, mikor azt sem tudom, hogy ki ez a csaj egyáltalán, s hagytátok, hogy elmenjenek ketten. Mi van ha bántani fogja?-emeltem fel hangomat 

-Nem fogja! Ella meg tudja védeni magát. - rivallt rám Zayn is 

Na pont az ő beleszólása nem kell! Semmi köze hozzá! Nem az ő barátnője úgyhogy inkább csak hallgasson!  Nem bírom ezt a tétlenséget. Bele őrülök....

Már több mint egy órája elmentek itthonról és még mindig semmi hír róluk. Tudnom kell, hogy mi van Ellával. Annyira aggódom érte...Hogy tudja ilyen nyugodtan kezelni mindezt Harry?! Egy kicsit sem törődik a húgával? Nem zavarja, hogy egy vad idegen csajjal ment el?! Nem fél, hogy esetleg baja is eshet Ellának?! Nem igaz!! Ez kész őrület! Végszóra nyílt ki az ajtó, mire én már ott is voltam a két lány előtt. Ella nem mondott semmit csak megölelt. Szorosan fontam köré karjaimat nyakához hajtva fejem. Mélyen lélegeztem be illatát. Megnyugvást nyújtott, hogy karjaimban tudhatom, biztonságban. Elengedve őt felment a szobába a csajjal mögötte. Na nem! Ideje lenne végre elmagyarázni, hogy még is ki ez a csaj és mit akar itt?! Utánuk mentem volna, de Zayn utamat állta.

-Hagyd őket most!-mondta nyugodtan 

-Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak.-hagytam ott 

De még is hallgattam rá. Elhagytam a házat, s az erdőbe mentem. Kezdenem kellett valamit magammal...

~Ella~

Rengeteg megpróbáltatáson mentem keresztül az utóbbi időkben...de Niallnek hála sikerült túlélnem ezt is. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy mellettem van. Még is a legjobban Angel érkezése rántott vissza a való életbe. Nem tudtam hova tenni megjelenését. Miért jött ? Egyáltalán honnan tudta, hogy hol lakom? Az erdőben sétálgattunk, s beszélgettünk. Elmondta, hogy szeretne jobban megismerni. Elmesélte hogyan élt mindaddig míg meg nem ismerte a 4 farkast, akikkel most van és, hogy az egyikük elkísérte ide, de a srácok nem engedték be. Persze, hisz ki nem állhatják a vérfarkasokat. És őszintén én sem vagyok annyira oda értük. Nem úgy mint Angel. Ő pont fordítva van ezzel. A vámpírokat nem komálja ellenben a szőrös korcsokkal. Hát ez nem nevezhető családi vonásnak. Én is meséltem neki pár dolgot magamról, s a srácokról is, hátha kicsit megenyhül feléjük, bár ez szerintem nem jött össze. Viszont amiket ő mesélt a 4 haverjáról engem meggyőzött. Annyira nem tűnnek rossz fejeknek. S a legjobban a misztikus suli lepett meg. Érdekesnek tűnik. Angel pedig ezerrel győzköd, hogy tartsak vele. Járjak abba suliba én is. Bevallom eléggé vonz az ötlet....Megtanulhatnám rendesen kezelni az erőmet, s új emberekkel ismerkedhetnék meg, hisz lássuk be a 4 srácon kívül nincs egy barátom sem. Jó lenne kicsit más közegben lenni egy kicsit. Mit veszíthetek? Hisz már mindent elvesztettem, amit eddig lehetett...És legalább kicsit összebarátkozom a nővéremmel is,s több időt tölthetünk együtt. 

Este Angel felhívta a szőke farkast Lukeot, mint az kiderült, hogy megy vissza a szállodába. Lekísértem az ajtóig, majd elbúcsúztunk, s megbeszéltük, hogy holnap ismét találkozunk, s bemutat Lukenak is. Nem tudom, hogy a srácok hogyan fogják ezt fogadni, de úgy érzem , hogy elég rosszul. De nem ők döntik ezt el! Nem mondhatják meg, hogy mit csináljak. Már csak azt kéne beadagolnom nekik, hogy elmegyek Holmes Chapelbe Angellel. Ezen tuti, hogy ki fognak bukni. Miután Angel elment én lezuhanyoztam, majd aludni készültem. Niall is csatlakozott hozzám, bár ő nem alszik. Karjai közé vont, mi jól esett,s hozzábújva aludtam el.

Reggel már nem volt mellettem. Amint kiléptem a szobából hangos veszekedést hallottam a nappaliból . A hang felé indultam, s meglepetten észleltem, hogy itt van Angel is. 

-Angel! Szia.-mentem le hozzá s megöleltem 

-Szia, hogy aludtál? -kérdezte kedvesen mintha mi sem történt volna az előbb

-Jól, de min veszekedtetek az előbb? -kérdeztem Niall felé fordulva 

Kezei ökölbe voltak szorulva , s szemei sötétkéken virítottak. Ajjaj! Ideges! Ez nem jó jel. Niall nem volt hajlandó megszólalni , inkább elviharzott. Persze, hisz az mindent megold! Inkább elmenekül a probléma elől! Szép! De szerencsére Zayn felszólalt.

-Angel azt állítja, hogy vissza mész vele Holmes Chapelbe valami mágikus suliba.-motyogta lenézően

Ba bumm! Jobb szerettem volna , ha tőlem tudják meg, de most már édes mindegy.  Sejtettem, hogy így fognak reagálni a srácok. 

-Ell, nem mehetsz el!-nézett rám kérlelően Zayn 

-Zayn, ezt nem te döntöd el.- ráztam meg fejemet .- Sajnálom.-suttogtam szemébe nézve 

Tekintete pillanatok alatt váltott fagyosra , majd Niall példáját követve ő is lelépett! Mondhatom szép kis bagázs! Mindenki meglép, ha valami probléma merül fel. Hajj! Rosszul esett, hogy csak így lelépett így utána mentem. Az erdőben értem utol, s mivel szavamra nem hallgatott így kénytelen voltam mágiát használni, hogy megállítsam.

-Szóval már meg is támadsz?! Mivel tömte tele a fejedet ez a liba hmm?! Ki ez, hogy egy nap alatt így ellenünk fordított?!-emelte fel hangját 

Oké, most értünk el arra pontra ami megrémiszt benne. Tekintete oly sötét, hogy már nem látok benne semmi érzelmet. Csak ürességet. Kezemet felemelve helyeztem arcára. Próbáltam visszacsalni belé valami érzelmet, de nem jártam sikerrel. Kezeimet levette arcáról, de nem engedte el. Érzelem mentes szemekkel meredt rám, s fúrta be magát tekintetembe. Szinte már ijesztően közel volt arcunk, még sem tántorított el. 

-Csak most kaptalak vissza....-suttogta megtörten s egymásnak támasztotta homlokunkat 

Lélegzetem elakadt mondata hallatán. Szavai szívemig hatoltak, mintha tőrt szúrtak volna bele oly' fájdalmat okoztak. Egyik kezét lassan helyezte derekamra, majd teljesen magához vont. Képtelen voltam ellenkezni. Testem nem hallgatott rám. Szívem hevesen dübörgött...Karjaim parancsom megtagadva ölelték át Zayn nyakát. Azonban egy krákogás véget vetett a mindennek...

~Angel~

Rosszul éreztem magam, hogy Ella miattam veszett össze 2 barátjával is...no meg a hideg is futkosott a hátamon, hogy itt maradtam 3 vámpírral. Nem bízom bennük annyira...Tudom, hogy az egyik Ella bátyja, aki hál istennek sehogy sem a rokonom. Nem bírnám elviselni az biztos. De akkor sem érzem magam biztonságban velük így utánuk indultam. Viszont nem ismerem az erdőt, s ez csak akkor jutott eszembe mikor már jócskán bent voltam. Ideje varázsolni. Leguggoltam , s pár levelet elő halászva a hó alól  végeztem el a varázslatot. Megjelent egy fényösvény, mi húgom útját jelölte. 

-Szép varázslat.-csendült fel mögülem egy ismeretlen hang 

-Te ki vagy?-álltam fel szembe fordulva vele 

-Stefan.-nyújtott kezet- Varázsló.-egészítette ki látván hezitálásom 

-Angel.-fogadtam el 

Soknak tartottam már ezt a kézfogást, így megpróbáltam elhúzni, de nem engedett el csak pár másodperccel rá. Furcsa volt és egyben hátborzongató is. Hátat fordítottam neki, s elindultam a nyom után. Azonban mikor ráakadtam nem számítottam rá, hogy lesz vele valaki. Ráadásul nagyon is közel hozzá. Elég zavarba ejtő volt még számomra is ez a helyzet, de valahogy tudtukra kellett adnom jelenlétem, így a krákogás mellett döntöttem.  Zavartan rebbentek szét, s a fekete hajú srác , azt hiszem Zayn szinte gyilkoló pillantásokat vetett felém. Még sem ijedtem meg tőle, sőt annál jobban tetszett nekem ez a rossz fiús külleme. Ajkamba haraptam lopva, majd felszólaltam.
-Megzavartam valamit?-kérdeztem
-Nem! Semmit!- viharzott el mellettem Ella
Belé meg mi ütött? Talán haragszik rám a történtek miatt.... Már indultam volna utána mikor Zayn utamat állta. Meghökkentem, hisz váratlanul ért s mellkasának ütköztem, de karja gyorsabb volt, így nem estem el. Szemei ében feketén virítottak. Semmi érzelem nem látszott benne, csak sötétség. Istenem de sexy pasi...  Nem bírtam magammal. Először puhán érintettem össze ajkainkat, majd mikor reagált rá kissé vadabbra vettük a formát. Ölébe kapott, s mikor letett már csak azt vettem észre , hogy valami kisház szerűségben voltunk az erdő közepén, de nem is foglalkoztam ezzel tovább. Elkezdett lépdelni hátrálásra kényszerítve egészen addig míg meg nem botlottam az ágyban , s hátra nem estem. Azonnal felettem termett,s heves csókunk folytatódott, majd elkezdtem lehámozni róla pólóját. Amint ez megvolt, követte példámat, s egy pillanat alatt megszabadított felsőmtől, s vele együtt melltartómtól is. Azon kaptam magam, hogy már melleimmel játszik, s csípőmnél éreztem keményedő férfiasságát. Segítsünk rajta. Kezeimmel ügyesen kicsatoltam övét, mire válaszul megharapta bimbómat. Éles nyögés hagyta el számat. Megörjít ez a srác. Visszatért ajkaimhoz, mire én felbátorodva megszabadítottam őt nadrágjától az alsóval együtt. Ajkai vissza tértek melleimre, majd lassan, s kínzóan haladt lefelé központom felé. Fogával tépte le nadrágomról a gombot, s egy mire kettőt pislogtam már nem volt rajtam sem a nadrág sem a fehérneműm. Lábaim közé furakodott fejével, s leheletével kezdte izgatni csiklómat, majd hirtelen azt felváltotta nyelve, s körkörös mozdulatokkal kergetett az őrületbe, majd ügyes nyelvét ujjai váltották fel. Csípőm megemeltem jelezvén, hogy már nincs sok hátra, de hirtelen abba hagyta. Felkaptam fejem, s próbáltam bosszúsan nézni de rá, de kábult voltam ügyes ujjaitól. Felém mászott, s újabb csókban forrtunk össze, miközben sunyin belém hatolt,minek következtében szájába nyögtem. Válaszul csak ajkamba harapott, s növelte a tempót. Éreztem, hogy már nem kell sok,s alig pár másodperccel később köré élveztem, Zayn pedig követett. Lihegve dőlt rám, majd kihúzódott belőlem, s hátára fordult. Csak egyenletlen légzésünk volt hallható a nagy csendben. Szinte aggasztóan nagy csendben. Úristen most fogom csak fel, hogy mi történt! Lefeküdtem egy vámpírral! De miért ?! Hisz nem is szerettem őt, és most sem változott semmi! Nem érzem semmit, csak utálatot!Te jó éj! Mit műveltem!? Mért tettem ezt?! Hisz én Lukeot szeretem! De akkor miért másztam rá Zaynre, aki ráadásul azt hiszem a húgom barátja! ÚRISTEN! Ella nem tudhatja meg! Sosem bocsájtana meg nekem! Pedig csak most kaptam vissza....

~Megkeresem a húgom

~Niall~

Észrevétlenül követtem a zaklatott lány minden egyes lépését, minden egyes lélegzetvételét, minden egyes szívdobbanását...míg el nem ért egy tisztásra, hol lábai felmondták a szolgálatot és erőtlenül hullott a földre. Zokogása törte meg a nagy csendet mi régóta telepedett ezen erdőre. Közelebb lépdeltem hozzá reménykedve, hogy nem küld el melegebb éghajlatra. Azonban alig pár méterre tőle valami utamat állta. Akármennyire is próbálkoztam nem tudtam közelebb menni hozzá. Mintha valami erőteret vont volna maga köré, hogy senki még csak meg se közelíthesse. Két kezével támaszkodott a földnek. Kapkodta a levegőt, s éreztem azt, amit ő . Iszonyú fájdalmat. Ugyan az én szívem nem dobog, de minden egyes érzelem színre lép nálam, ami Ellánál is. Hatalmas üresség és mérhetetlen fájdalom az, ami most lejátszódik abban a törékeny kis szívben. Kezei fényleni kezdtek. Ne....kérlek ne varázsolj ismét...Túl gyenge hozzá. Épp, hogy csak visszanyerte az erejét és magához tért. Nem képes még varázsolni. Vagy még is ? A fény terjedni kezdett...fel a karján, majd végig az egész testén míg ki nem tört belőle földre kényszerítve engem is. Megdöbbentő mekkora erő lakozik egy ilyen apró testben. Reménykedtem benne, hogy ezután a kitörése után végre közelébe mehetek, de nem szűnt meg az erőtér. Ugyan olyan megrendíthetetlenül állt, mint eddig. 

-Ella, kérlek engedj magadhoz.-szólaltam meg halkan 

-Menj el!-kiáltotta zokogva majd a földbe markolt 

-Csak segíteni szeretnék.-mondtam hajthatatlanul 

-Hogyan?!-rivallt rám dühösen. -Az anyám meghalt! Ő volt az egyetlen aki még normális volt az életemben és most már ő sincs többé! Még is hogyan tudnál segíteni?!- zokogott keservesen 

-Úgy, hogy melletted vagyok. Segítek feldolgozni ezt és bármennyire is ellenkezel , nem hagylak magadra, mert nem vagy egyedül. És nem is leszel soha míg én élek. De könyörgöm, engedj magadhoz. Hagyd, hogy melletted lehessek...-válaszoltam higgadtan 

Ez lehetett a kiskapu, ugyan is az erőtér megszűnt, s szabad utam volt az összetört lányhoz. Szorosan zártam karjaimba remegő testét, s hagytam, hadd sírja ki magát. Hisz felesleges lett volna bármit mondanom, úgy sem segített volna jelen pillanatban. Egy 19 éves lánynak is hatalmas trauma az édesanyja elvesztése és hiába mutatja magát erősnek, olykor ő is összetörik, mint minden normális ember. Bár a normális nálunk tárt fogalom, de szerintem értitek mire gondolok. És bár most nem úgy tűnik, de tudom, hogy erős és sikerül neki feldolgozni mindazt ami az utóbbi időkben történt, s nemsokára minden visszaáll a régi kerékvágásba. 

Mikor már teljesen átfagyott nem bírtam tovább ott ülni, s megvárni míg halálra fagy. Ölembe vettem, mi nem volt ellenére. Remegve bújt hozzám amennyire csak tudott. Belépve a házba egyenesen a fürdőbe vittem , engedtem egy kádnyi forró vizet, majd magára hagytam egy kis időre. Vagy is az ajtón kívül állva követtem figyelemmel minden mozzanatát mit hallhattam. Mikor végzett egy fokkal jobban nézett ki. Kilépett az ajtón, majd nem törődve senkivel bement a szobájába. Értetlenül néztünk össze a srácokkal, majd utána indultam, azonban Harry utamat állta.

-Most én jövök. Köszönöm Niall.- mondta, majd felment a húga után 

Füleltünk mind a négyen azonban csak Harry hangját hallottuk. Nem tetszik ez nekem. Persze Harry próbálta szóra bírni de sehogy sem sikerült neki. Majd végül feladta és visszajött hozzánk a nappaliba. Én ismételten felmentem hozzá, s leülve az ágy szélére figyeltem, amint üveges tekintettel néz maga elé.
.Próbálj meg aludni egy kicsit. - suttogtam
Válasza csak egy apró fejrázás volt. Hát jó. Nem tudok mit tenni. Elsimítottam haját arcából, majd csak csendben hallgattam lélegzetvételét. Arrébb kúszott az ágyon, majd rám nézett jelezve, hogy feküdjek mellé. Átkaroltam apró testét, majd fejét mellkasomra hajtotta karjával átölelve derekamat. Hajába pusziltam nyomatékosítva, hogy nem megyek innen sehova. Mellette leszek mindig.

~Angel~

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem viseltek meg a történtek. Megtudtam, hogy van egy apám, s mellé kaptam egy húgot is, aki fel is szívódott. Szóval ismét magamra maradtam. Na nem mintha hiányozna bárki társasága is. Sőt talán jobb is így. Nincs kolonc a nyakamon. De az érdekelne, hogy az állítólagos húgommal mi van. Lehet, hogy bunkó voltam vele, de általában így kezelek minden helyzetet. Nem vagyok hozzászokva, hogy segítenek. Egyedül nőttem fel szinte és teljesen önálló vagyok. Sosem szorultam senkire sem és épp ezért volt furcsa nekem a helyzet , hogy hirtelen ketten is segíteni akartak rajtam, mikor nem kértem. De valószínűleg nélkülük, most nem lennék itt. Az apám megölt volna velük együtt szemrebbenés nélkül. Még most sem fér a fejembe, hogy eddig nem tudtam egyikük létezéséről sem , még is most annyira érdekel ez a téma. 

-Héé, föld hívja Angelt.- bökdösött oldalba legjobb haverom 

-Mivan?- vágtam rá 

-Mind gondolkodtál?-kérdezte , mintha érdekelné 

-Nem számít.- vontam vállat, majd figyeltem tovább az órára

Jah, hogy azt nem említettem, hogy suliba járok. Na igen , van egy külön természetfeletti lényeknek kialakított iskola, ahol megtanulhatjuk jóra használni az "adottságainkat". Már akinek az. Varázslók, várfarkasok és vámpírok népesítik be ezt az intézményt. Elég érdekes egy iskola. Sosem unatkozunk. A csengő hangja jelezte az óra végét, mire mindenki egy emberként pattant fel a padból. Hát egy újabb nap telt el és én nem haladtam előrébb egy cseppet sem. Hogy miben ? Elhatároztam, hogy megkeresem a húgom. De mint mindenben ebben is egyedül vagyok, ugyan is a barátaimnak nem számoltam be a történtekről. Nem hiszem, hogy érdekelné őket. Az is fura, hogy egyáltalán szóba állnak velem, hisz a vérfarkas hordák általában elvontak és nem barátkoznak másokkal, főleg nem varázslókkal. Én még is kivétel lettem. 

-Mit terveztél mára?- csatlakozott hozzánk fekete hajú barátunk 

-Van egy kis dolgom.-feleltem kérdésére 

-Uuuu kis titokzatos.- mosolyodott el szőke barátom
-Igen , mert titeket úgy sem érdekelne.- vontam vállat hanyagul
-Ezt honnan veszed? Miért ne érdekelne? Te is a falkánk tagja vagy még ha bosziskodsz is .- karolt át szőke barátom
Hát jó. Hozzájuk mentünk, s ott mindent elmeséltem ami történt velem. Engem is meglepett, hogy ennyire megnyíltam nekik, de jól is esett végre valakinek kiönteni a szívem. Éreztetik velem mindig, hogy rájuk mindig számíthatok, s mellettem állnak. Felajánlották, hogy segítenek megkeresni Ellát, s hiába akartam ellenkezni, nem fogadtak el nemleges választ így velük együtt kezdtem neki a keresésnek.

Pár héttel később sikerrel is jártunk. Az iskola könyvtárában volt minden egyes valaha született természetfeletti lény adatbázisa, s mivel csak 2 évvel fiatalabb a húgom így nem volt nehéz dolgom. Azt is megtudtam, hogy van egy féltestvére aki vámpír. Szuper. Nem szeretem a vámpírokat, hiába az életem részei. Valahogy sosem tetszett nekem, hogy kiontják mások életét, csak, hogy ők élhessenek. De legalább nekem nem a testvérem ez a Harry gyerek ugyan is sem az apánk sem az anyánk nem egyezik. Hál'Istennek!
-És most mi lesz?- kérdezte szőke barátom Luke

-Fogalmam sincs.- sóhajtottam nagyot. -Hisz nem jelenhetek meg csak úgy, hogy "szia emlékszel még rám,? Az apánk meg akart ölni, de mi öltük meg őt." - temettem kezeim közé arcom 

-Hééy,- ölelt magához Luke .- Veled megyek, ha szeretnéd, és nem épp ezzel a szöveggel kéne kezdened.- nevetett fel halkan 

-Komolyan  velem jönnél? - lepődtem meg 

-Mikor fogod már fel, hogy ránk mindenben számíthatsz?- szólalt meg Calum is 

Mély levegőt vettem, majd felkelve a kanapéról hazamentem pakolni. A többit Luke intézi. Holnap utazunk Londonba....

~Csak ő maradt nekem

Sziasztok!! Tudom, nem lett valami hosszú és eléggé ritkán hozok részeket , de ennek 2 oka is van. 1. lesérült a kezem és egy kézzel elég szar  írni, de a jó hír h lassan helyre jön ;) 

2. Mint minden évben idén is fel kell lépnem egy koncerten , s elég sok számot kell megtanulnom így szinte időm sem marad íni.

Nemsokára megyek Romániába a rokonokhoz és 3 hétig oda leszek. Nem tudom, hogy fogok-e tudni írni, vagy h egyáltalán lesz-e netem. De ha lesz is akkor sem lesz sok időm, mert minden nap próba van és mikor nem , akkor meg a barátaimmal vagyok...

A lényeg : Igyekszem :*

~Harry~

-Harry térj már észhez!! Nem lesz jobb attól, hogy fejvesztve gyilkolászol....nem hozza vissza. -motyogta a végét Niall 

De sajnos tisztán értettem mindet! Bár ne történt volna minden így, bár ne hagytam volna magára sem a húgom sem az anyámat,. Akkor semmi sem történt volna így. 

-Most lesz a legnagyobb szüksége rád haver. Ne hagyd el magad, és őt sem.-osztotta az észt Niall 

Tudom, hogy igaza van! De rohadtul feldühít, hogy meg tudtam volna akadályozni mindezt, ha nem hagyom magukra őket. Minden erőmet összeszedve felcammogtam a lépcsőn, az ő szobájába. Leültem az ágy mellé, s kezét megfogva figyeltem erőtlen testét. Csak ő maradt nekem!  Ezentúl még jobban óvni fogom, és mindent megteszek a biztonsága érdekében. Tudom, hogy nagyon ki lesz , hogy ha magához tér és megtudja mi történt. De úgy érzem, hogy nem vagyok képes elmondani neki, mert még én sem fogadtam el a tényt. De erősnek kell maradnom, az ő érdekében, mert most mindennél nagyobb szüksége lesz rám. És nekem is szükségem van rá...Az ajtó hangja térített magamhoz. Szőke haja láttán tudtam ki érkezett. Csendben mellém lépdelt majd figyelni kezdte a lányt. Szemei megtörtséget tükröztek s rengeteg fájdalmat, amennyit szinte egy ember már nem bírna elviselni, s neki, és nekem és a húgomnak is sikerül. De hisz Niallnek egyszerű! Ő csak Ella miatt aggódik , s hogyha felébred, megszűnik minden gondja, de nekem és Ellának nem! Ekkor fog kezdődni csak az igazi szenvedés. Mikor szembesítem a húgomat a tényekkel. Nem tudom, hogy fogja kibírni, de abban biztos vagyok, hogy mind mellette leszünk és segítünk neki. Legalább is megpróbáljuk, mert őt ismerve mindenkit el fog taszítani magától, majd aki elég ügyes azt az egyet engedi magához. Sok sikert mindenkinek!

Ujjai mozdulására kaptam fel fejem. Niall is észrevette így árgus szemekkel figyelte ő a lányt. Ella, szemeit összeszorította , mintha fájdalmai lennének, majd szabad kezét a fejéhez emelte. Lassan nyitotta fel szemhéját, majd megpillantva minket könnyekkel teltek szemei, akár csak a mieink. Szorosan magamhoz húztam apró és törékeny testét. Kapkodta a levegőt, s szíve is gyorsabban vert kelleténél. Elhúzódott húgom majd Niall felé fordult. Meglepett volt még is szemei megannyi érzelmet tükröztek a szőkeség felé. Le sem tagadhatnák, hogy szeretik egymást, hisz szikrázik köztük a levegő, még én is érzem. Pedig a legelején annyira elleneztem, bár ez érthető, hisz minden másképp volt még akkor. Ella nem tudott semmiről, és csak neki akartam jót. Őt próbáltam védeni, de ahogy így elnézem, már nem szorul oltalmamra. Erős és független nő lett belőle. Olyan, amilyet Anya mindig is szeretett volna . Büszke lenne rá, ha most látná.
-Anya hogy van ? -fordult felém , megtörve a szemkontaktust Niallel
Hanga olyan erőtlen és megtört volt. Mintha sejtene valamit. Szólásra nyitottam számat, azonban egy hang sem jött ki torkomon. Nem tudtam mit mondjak, hogy hogyan közöljem vele. Éreztem , ahogy könnyeim marják arcomat, de még mindig képtelen voltam válaszolni.
-Harry mondd már!!- emelte fel hangját idegesen , még is megremegett
-Meghalt.- motyogtam magam elé
És most fogtam fel én magam is, hogy ő nincs többé. Nem lesz kihez hazamenni Holmes Chapelbe. Nem lesz ki féltsen és óvjon minket. Nem lesz nagymama... Húgom azonban másképp reagált mint vártam. Minden szó nélkül felpattant, majd elviharzott. Próbáltam utána menni, de Niall megállított.
-Hagyd most. Majd én szemmel tartom. - motyogta, majd a lány után ment....

~Ella~

Üresség! Ez volt az egyetlen érzelmem mikor eszméletem vesztettem. És utána sem éreztem sokkal másképp. Olyan világos volt mindenütt, amerre csak néztem. Egy hófödte erdőben lépdeltem mezítláb. Talpam alatt ropogott a hó , s csak egy könnyed fekete ruha volt rajtam , még sem éreztem hideget. Csend uralkodott az egész erdőn. Olyan nyugodt és békés volt minden. Ahogy a hópihék megtelepedtek göndör hajamon, vagy a tenyeremben landolva olvadt szét. Egy apró zörrenés , mi elvonja figyelmem a hópihékről, s egy fekete szmokingot viselő fiú lép elő .

Damon! Szemembe néz, majd féloldalas mosolyt ereszt, amit mindig is imádtam. Normális esetben eszeveszetten rohannék felé, hogy nyakába ugrodjak, de most nem. Teljesen nyugodt vagyok, csak szívem kalapál kissé. Melegség önt el, hogy újra láthatom. Tesz egy lépést felém, s követve őt , közeledünk egymáshoz. Arcomra helyezi kezét, s gyengéden végig simít rajta, Ohh de hiányzott már érintése, Szorosan fontam karjaim mellkasa köré, s arcom belefúrtam. Mélyen lélegeztem be rég érzett illatát. Kissé elhúzódott, majd ismét arcomra helyezte tenyerét, s gyönyörű szemeivel figyelt. 

-Vissza kell menned. Szükségük van rád.- suttogta halkan 

-Mi? Kiknek ? És hova menjek vissza? - kérdeztem teljesen higgadtan 

Talán a hely aurája ennyire nyugodt, mi befolyásolja érzelmeimet is. 

-A bátyádnak és Niallnek. Szeretnek téged. Vissza kell menned hozzájuk. - simogatta arcom 

-Miért ? Most hol vagyok? - kérdeztem

-Ez nem a valóság. Nem is álom. Ezt hívják úgy, hogy túlvilág. Ide kerül minden természetfeletti lény halála után. - magyarázta

-Szóval én meghaltam? - lepődtem meg , még is teljesen nyugodt maradtam 

-Igen. -sóhajtott. - De még visszatérhetsz, ha úgy akarod. Te vagy az egyetlen , aki képes rá. - biztatott 

- És mi lesz veled ? - simítottam végig arcán 

- Én itt foglak várni, ha eljön az idő.- hajolt felém 

Ajkai puhán érintették enyéimet. Olyan lágy, oly éréki volt ez a csók, mint még talán soha. Annyira hiányzott már. Kiélveztem minden egyes pillanatát míg el nem tűnt. Értetlenül néztem körül, merre lehet, de nem leletem. A hófehér légkör feketére változott, majd vak sötét lett. Semmit sem láttam. Éles fájdalom nyíllalt fejembe, mi földre kényszerített. Kezdett visszatérni minden érzés , minden érzelem, még is csak annyit éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Persze a fejfájás nem múlt el így szabad kezemet homlokomra helyeztem nyöszörögve.... 

~Bosszú II/II

~Harry~

-Stefan! Mi folyik itt?!-kérdeztem uralkodva magamon 

Próbáltam kontroll alatt tartani indulataim és nem elveszteni a fejem. De közben kétségbeesetten kerestem fülemmel húgom, vagy édesanyám szívverésének hangját, de nem leltem. Rossz érzésem van , aggódom.... Gúnyos röhögése töltötte be a teret.
-Kövess.-fordult meg Salvatore majd elindult az erdő felé
Niallel összenéztünk, majd követni kezdtük a 2 szemétládát. Niall fejével biccentett jelezvén, hogy meg kéne támadnunk őket és más helyzetben egyből belementem volna , de most le kellett intenem. Náluk van a családom és nem kockáztatom meg , hogy valami bajuk esik. Főleg anyának. Ella még tud védekezni , de Anya? Ő egyáltalán nem. Ha bármi bajuk esik, kinyírom mindkettőt!

Szótlanul lépdeltünk át az erdőn, mit úgy ismerek mint a tenyeremet. Hiszen itt nőttem fel, csak hogy akkor még teljesen mágiamentes kisváros volt. De ez mára megváltozott. Egy hatalmas mezőn álltak meg , mi az erdő közepén volt. Stefan kezét felemelve megérintett valamit...minthogyha lenne ott egy láthatatlan fal. Amint hozzáért egy hatalmas épület vált láthatóvá szemünk előtt.

Ez aztán a varázslat! Hogy nem vettem észre sosem?? Pedig annyit játszottunk is kiskorunkban Ellával.  Közelebb menve a házhoz egy szívverés ritmusos hangjára lettem figyelmes. Gyorsabbra vettem a tempót siettetve őket is. Beengedtek, majd utasítottak, hogy az emeltre menjünk fel, már várnak minket. De kik? Értetlenül néztünk össze Niallel, de tettük, amit mondtak. Egy szobába vezetett utunk, ahol vártak minket.... Semmit nem értek már! Mit keres itt a tanács , és mi közük ehhez az egészhez?! 

-Hello Styles....Horan.-biccentett felénk a főnök 

-Hol a Húgom és az Anyám?!-kérdeztem feszülten 

-A húgod épp az életéért küzd szerintem.-simogatta állát, mintha gondolkodna.- Édesanyád pedig a pincében.-vigyorgott önelégülten 

Niallre pillantva láttam, hogy mindjárt nekik ront. De én sem érzem magam másképp, csak épp a családom miatt türtőztetnem kell magam, különben bajuk eshet. 

-Mit akarnak tőlünk?!-kérdeztem rá

Hátunk mögé mutatott a főnök, majd mikor megfordultunk Stefan szólalt meg. 

-Ez pofon egyszerű...Bosszút!.-vont vállat 

-De miért?! És miért ők?!-kérdezte Niall 

-Mert az a kis csitri megölte a bátyámat! Az anyjuk csak útban volt.-magyarázta ökölbe szorítva kezét

-De ez nem igaz! Tudod, hogy Damonnel varázslat végzett!-emeltem fel hangomat idegesen 

-Igen, amit a drága barátnője csinált!-kezdett el kínozni varázslattal 

Fejem fogva földre kényszerültem. Iszonyatos volt ez az érzés. Hirtelen abba maradt. Fejemet felkapva láttam, hogy Niall megtámadta Salvatoret.

-Niall állj!-kiáltottam rá ugyan is a tanács készült már támadni 

Szerencsére hallgatott rám így abba hagyta. Nem veszítheti el a fejét! Most nem! És én sem! 

Eközben a főnök az egyik csicskásának oda súgta , hogy hozzanak fel valakit. Remélem Anyámról volt szó...

~Ella~

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el amióta itt vagyunk, de érzem, hogy minden perccel egyre gyengébb vagyok. Apánk egy percre sem hagy magunkra. Minden egyes lélegzetvételünket figyelemmel követi, de nem tesz semmit, csak vár. De mire ? Ha meg kell mérkőznünk, akkor miért nem történt még meg ? Mire vár ?! Sam felé fordultam, ki épp aludt. Hát igen , rám is rám férne , de egyszerűen képtelen vagyok rá. Vállára hajtottam fejem, majd behunytam szemeim, hogy legalább próbálkozzak az alvással, azonban az ajtó hangja miatt ez  terv is fuccsba ment . Azonban nem nyitottam ki szemeimet, úgy tettem mintha aludnék. Elég hangosan beszéltek ahhoz, hogy mindent tisztán értsek. 

-Hogy lesz a tiéd a sárkánytűz, ha az egyikőjük nyeri el?-értetlenkedett Ryan 

-Úgy, hogy kiszívom belőle az összes varázserőt, s ezzel az életerejét is így nem lesz gondom vele később.-magyarázta apánk

Úristen! Tehát ez a mérkőzés csak szimbolikus! Mindegy ki nyer, mindketten meghalunk így is úgy is. Neki csak az erőnk kell! Ezért keresett meg mindkettőnket és ezért rabolt el. Szó sincs arról, hogy kíváncsi volt a lányaira vagy ilyesmi, csak is a kapzsisága vezérelte, s hogy megkaparintsa az erőnket. Tudhattam volna! A legelejétől fogva ellenszenvet éreztem iránta, s mikor megtudtam, hogy ő az apám, akkor sem éreztem másképp. És ez sosem lesz másképp! Sohasem fogok úgy tekinteni rá, mint egy férfira , aki az apám! Sosem volt apám, s azzal, hogy felbukkant, semmi sem változott! 

Léptek hangja rántott vissza a jelenbe, majd egy nagy ajtócsapódás. Ryan elment,Michael azonban felénk vette az irányt. Angelt megpofozgatva térítette magához, majd engem is. Karunknál fogva rángatott fel minket a földről. Ahogy elnézem Angel sincs jobb bőrben. Samet is felrángatta , majd meglökte, hogy induljon el.

-Hová viszel minket?-kérdeztük egyszerre az angyal bőrben megbújt ördöggel 

-Ideje , hogy megmérkőzzetek.- rángatott maga után 

Egymásra néztünk Angellel , majd fejem rázva jeleztem, hogy nem vagyok rá képes. Ő csak vállat vont, mintha nem érdekelné, pedig nagyon is kéne, mert ha le is győz, megöli a saját apja. Kilépve az épületből vakító volt a fény mindannyiunknak, hisz mindeddig egy sötét raktárban kuksoltunk, ki tudja mennyi ideje már?! Erősen szorítottam össze szemeimet, majd lassan nyitottam ki, hogy alkalmazkodni tudjon az erős fényhez. Most láttam csak igazán, hogy hogy néz ki az állítólagos nővérem. 

Szőke haja ugyan olyan hosszú volt, mint az enyém, s meg kell hagyni kicsit hasonlítunk is egymásra, de maximum arcban. A szeme kéken izzik, ami tökéletes ellentétben van az én zöld szemeimmel. Hál'istennek! Sam szó szerint tátott szájjal bámulta őt, míg észre nem vette szúró pillantásaimat. Egy széles mosolyt húzott arcára, hogy elnézést kérjen, mire én csak szemforgatással válaszoltam. Michael egy nagy tisztásra vezetett minket , majd kezét az égbe emelve egy hatalmas ház vált láthatóvá. Hármat kopogott az ajtón, majd hátrébb lépett. Nem sokkal később megjelent Stefan. Berángattak minket a házba, majd az emeletre, ahonnan zajok jöttek. Egy elég nagy szobába vezettek minket, mi szinte már egy terem volt. Elvágták a köteleket, majd ránk zárták az ajtót, magunkra hagyva. Megvártam míg kellő távolságba érnek, ahhoz h elmondhassam állítólagos nővéremnek mire is készülnek. 

-Mindegy ki nyer! Michael megöl minket, hogy övé legyen az erőnk. - suttogtam reménykedve , hogy nem hallja senki 

-Mit tegyünk?-kérdezte 

Kezeimmel mutogattam, hogy össze kell fognunk és erőnket ellen használnunk. Bólnitott, jelezve, hogy egyet ért. Na végre, amibe nem köt bele. Sam aggódva figyelt minket, de nem tehetett semmit sem, bele kellett törődjön és bíznia abban, hogy nem lesz bajunk. Hát ezt én is remélem. Azt sem tudom mit kéne csinálnom, vagy hogyan...

Nem sokkal később visszatért Michael mögötte Stefannel és Ryannel. 

-Álljatok a terem két végébe.-utasított minket az apánk 

Egymásra néztünk, majd tettük, amit mondott. Kezeinket magunk elé emeltük, a másik felé tartva. Hirtelen kinyílt az ajtó, a főtanács sétált be rajta mögöttük Harryvel és Niallel. Úristen!! Hogy kerülnek ide ?! Lefagytam ! Azonban Angel ezt nem vette észre így eltalált egy elég erős lökettel, mitől a földre estem. Megpróbáltak felém indulni, de lefogták őket. Sajnos nem segíthetnek ők sem. Felkeltem a földről, majd Angelre néztem, aki bólintott. Magunk elé tartva kezünket elindultunk egymás felé, majd megfogtuk egymás kezét, s erőnket Michael ellen használtuk. Sajnos túl jó reflexe van így kitért támadásunk elől, s viszonozta azt sikerrel. Angelt a földre küldte, majd nekem is szánt egyet , azonban sikerült hárítanom. Ryan kirohant az ajtón. De épp nem ezzel voltunk elfoglalva. Angel mellé szaladtam megfogva kezét.

-Angel segítened kell!!-próbáltam meg felhúzni, miközben újabb támadást hárítottam 

Szerencsére feltápászkodott, majd ismét összefogtunk apánk ellen, s ezúttal sikerrel jártunk. Azonban ennyi nem volt elég ahhoz, hogy végezzünk vele, így tartanunk kellett még, de már alig bírtam. Éreztem, hogy lábaim remegnek, egyre gyengülök. Térdeim találkoztak a márvány padlóval, de akkor sem engedtem el. Utolsó leheletemig küzdöttem, míg fel nem adta Michael. Amint ez bekövetkezett a tanács megfutamodott Stefannel együtt. 

-Nee!-kiáltott fel harry , mintha hallott volna valamit 

-Menj, én intézem Ellát.-mondta Niall, majd Harry el is tűnt

Niall hozzám sietett azonban Sam gyorsabb volt. Eltoltam Sam karját nővérem felé, hogy neki segítsen. Karjaimmal alig bírtam már tartani magam, de szerencsére Niall ölbe vett így nem kellett tovább erőlködnöm. Le sétált velem a lépcsőn, mögöttünk Angellel Sam. A nappaliba érve zajt hallottunk a pincéből. Kiküszködtem magam Niall karjaiból, majd a ricsaj felé szaladtam. Anya a földön feküdt véres nyakkal, Ryant pedig a falnak szorította Harry könnyes és vérvörös szemekkel. Anyához rohantam, hogy felmérjem a helyzetet.

-Harry hagyd!-indultam meg Ryan felé dühösen

Harry elengedte. Kezemet felé emeltem ,s elé érve mellkasához érintettem tenyerem, pont a szívéhez. Minden maradék erőmet felhasználtam erre az utolsó varázslatra. Hatalmas fény vett körül kettőnket, majd csak annyira emlékszem, hogy Ryannel együtt én is földre estem és mindent homály borított be....